Szomor'zápor

Megtépázott, rongyos szívem legeli a bánat.
Próbálom elűzni, de megtart magának.
Fagyos erem reped, a vérem forróbb a tűznél,
S a kínom még szörnyűbbnek tűnik csillagfénynél.

Belülről mar, kívülről öl, elemészt.
Vicsorogva várja szívem tortájából a rá eső részt.
Félek, mert bánt és ha véletlen elfeledem,
Bosszúból erősebben rángatja madzagon az életem.

Belém harap és egy részem a fogai közt marad,
Fájdalmakkal fekszem, akár a sebzett vad.
Nyújtom a kezem, látom merre a fény.
Érints meg, segíts fel... ... Istenem...
...nincs vége még...