Hogy történt?

Egy helyes kis padocska két végén. Itt ülünk... TE... és ÉN.
A csendet némaság töri meg. Légzésünkkel a levegő együtt remeg.
Körül nézek, majd fel... és le. Félek belemerülni a jelenbe.
Ülünk itt, nyugodt csendben. Itt ülünk, csak mi... KETTEN.

Ülünk ketten, bárhol... valahol... és jönnek más emberek.
Néznek... Vissza nézek. Mosolyognak... Valamit érzek?
Elgyengülök, átver a szívem. Rosszat érzek. Igen. Érzem. (Hűtlen.)

Átver... Verjem vissza? Engedjem? Hogy megússza...

Bizonytalanul ülök... melletted. Távol. A térdem remeg.
Gondolatban már felkeltem. Elmentem. Messze innen.
De mikor indulnék, valami visszatart. Mozdul a helyes kis pad.
Megemelkedik az egyik vége... Így kerültünk... közelebbre...
...EGYMÁSHOZ.