Érzed ahogy lassan darabjaidra hullasz,
néma sikollyal segítségért kiáltasz.
Várod, hogy valaki észrevegyen, segítsen,
de csak átlépnek a kezeden.
Észrevetted, hogy senkit sem érdekelsz?

Véresek a könnyeid a fájdalomtól,
magad sem tudod mit csináltál jól.
Hátulról érinted meg a barátaidat
de senki sem fordul meg utánad.
Észrevetted, hogy senkit sem érdekelsz.

Elfogyott a víz, elfogyott a levegő,
bámulsz a semmibe és várod, mikor jő...
De tudod hogy álmodni is kár róla,
mert soha, soha, SOHASEM válik valóra.
Észrevetted, hogy senkit sem érdekelsz!