Boldoggá tesz-e?

Boldoggá tesz, hogy nem vagyok otthon.
Boldoggá tesz hogy késő van, de még nem alszom.
Boldoggá tesz a csend a furcsa zajokkal.
Boldoggá tesz a sötétség, kint a csillagokkal.
Boldoggá tesz a puha pléd körülöttem,
és az unikornisos párna, amin fekszem.
Boldoggá tesz a könyv amit olvasok,
amitől egyszerre nevetek és sírok.
Boldoggá tesz a tejszínhab a számban,
talán mindig is ilyesmire vágytam?
De valami hiányzik.
Boldoggá tenne mindez? Hogyan?
Az hiányzik épp, ami pótolhatatlan.
És inkább lennék kínok közt vele,
mint a boldog-dolgok között elveszve.
Egyedül.