Érzed ahogy lassan darabjaidra hullasz,
néma sikollyal segítségért kiáltasz.
Várod, hogy valaki észrevegyen, segítsen,
de csak átlépnek a kezeden.
Észrevetted, hogy senkit sem érdekelsz?
Véresek a könnyeid a fájdalomtól,
magad sem tudod mit csináltál jól.
Hátulról érinted meg a barátaidat
de senki sem fordul meg utánad.
Észrevetted, hogy senkit sem érdekelsz.
Elfogyott a víz, elfogyott a levegő,
bámulsz a semmibe és várod, mikor jő...
De tudod hogy álmodni is kár róla,
mert soha, soha, SOHASEM válik valóra.
Észrevetted, hogy senkit sem érdekelsz!
Momeecorn
Unikornis blogja, köszönöm a megtekintéseket.
Magamról
- Momeecorn
- Üdvözöllek a blogomon. Remélem nem lesz időpazarlás az idő, amit itt töltesz. Legyen szép napod! ;)
2015. január 23., péntek
2015. január 20., kedd
Apró örömök
Apró örömök.
Amikor ok nélkül kapsz egy tábla csokit.
Amikor egyedül sétálsz az utcán és a kedvenc zenéd üvölt a füledben.
Amikor egy kisgyerek mosolyog rád.
Amikor valakinek eszébe jutsz és váratlanul megkérdezi hogy vagy.
Amikor az ablakodból tökéletesen látod a gyönyörű naplementét.
Amikor összefutsz valakivel, akit szeretsz és régóta nem láttál.
Amikor sikerül tökéletesen felöltöznöd és le sem akarod venni.
Amikor a kedvenced van ebédre.
Amikor egyedül vagy otthon és énekelhetsz hangosan.
Amikor a helyes pénztárosfiú bámul rád az üzletből.
...
Amikor egy pillanatra érzed hogy élsz.
Amikor egy pillanatra érzed hogy élsz.
2015. január 1., csütörtök
TűZ
Tüzet akarok.
Hallani az égő fa tompa ropogását.
Beszívni a füstös, hideg, éjszakai levegőt.
Nézni a fény óvatlan, ideges remegését .
Érezni az arcomon az izzó parázs melegét.
Égni akarok.
2014. október 14., kedd
A testem. A mindent túlélő testem.
A hajam.
A megtépázottságtól kócos hajam.
A szemem.
A reménytelenségtől könnyes szemem.
Az ajkam.
A félelemtől repedezett ajkam.
A vállam.
A terhektől roskadó vállam.
A karom.
A fájdalomtól horzsolt karom.
A tenyerem.
A szorongástól kivörösödött tenyerem.
A térdem.
A térdem.
Az elkeseredettségtől kopott térdem.
A lábam.
Az üldözéstől sajgó lábam.
A szívem.
Az örökké küzdő szívem.
2014. október 13., hétfő
Érthetetlen .
Nem bírom már.
Nem engedsz el.
Mégis az én körmeim sebezték fel a kezed.
Érts meg.
Kérlek.
Elengednélek...
Kérlek.
Elengednélek...
Csak hagyj...
2014. szeptember 18., csütörtök
I believe
I believe in love, I believe in harmony
I believe in peace, I believe in fantasy.
I believe in you, I believe in me.
I believe in life and that I can do anything.
I believe in people, I believe in children.
I believe in freedom, I believe in success.
I believe in God, I believe in eternity.
I believe I can fly over the highest hills.
Pillanat-hatás
Egy aprócska, de erős szívdobbanás kíséri minden szavad. Várom a pillanatot hogy megszólalj. Várom, hogy a bőröd, ahogy az enyémhez ér szikrát vessen. Vágyom, hogy karod fonjon körbe engem. Csak bizonytalanul képzelem el a jövőt, s álmodom, álmodozom, naivan, reménykedve a szépben, a jóban. Eljön vajon a nap, mikor lesz jövőnk? Nem jövőm. Nem jövőd. A miénk. Egy és ugyanaz. Egymásba fonódó szálak, melyek körülszövik életünk. Akkor talán majd végre élhetünk. Semmiben sem vagyok biztos, hogy mi kell nekem, mire vágyom, de érzem a hiányt idebent és talán...- nem biztos, de lehet, hogy- ...te hiányzol.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)